A kicsi világ hálózatai és billenési pontjai
Népszava - 2003. augusztus 30.


A meghökkentő és kreatív kísérleteiről ismert amerikai szociológus, S. Milgram egyik legkülönösebb ötletében, azt vizsgálta, hány ismertségi kapcsolaton keresztül lenne összeköthető két véletlenül kiválasztott személy? "Ehhez - mint Albert Barabási László A Behálózva című nagy sikerű könyv szerzője írja - két egymástól távoli célpontot és célszemélyt választott ki. A kísérletben résztvevő másfélszáz véletlenszerűen kiválasztott kansasi polgárnak az volt a feladata, hogy a levelet egy általa ismert személynek továbbküldje azzal, hogy ők is küldjék tovább ismerőseiknek, egészen addig, amíg a levél el nem éri címzettjét, egy bostoni tőzsdeügynököt." A "baráti kapcsolat" pusztán azt jelentette: a két személyt már bemutatták egymásnak Évekkel később Milgram úgy nyilatkozott, meg mert volna esküdni, hogy akár száz kapcsolat is kell a levelek célba juttatásához, sőt még abban is kételkedett, eljut-e egyáltalán egyetlen levél is a címzetthez. Az eredmények azután egészen meghökkentették: a levelekből negyvenkettő megérkezett, és a közvetítők átlagos száma ritkán érte el a tucatot, átlaguk 5.5 volt.

Véletlen találkozásokon meglepődve, gyakran mondjuk: milyen kicsi a világ. Ennek az állításnak a valóságát a kutatók kísérleteikkel igazolják. Nem túlzás, a több mint hat milliárd embert hat-lépésnyi távolság köti össze a többi hat milliárd ember bármelyikével. Ez azért különösen meghökkentő, mert tudjuk, hogy az egyes ember szoros kötelékekkel összecsatolt kicsiny "fürtök" közösségében él. E "fürtökön" belül többnyire mindenki ismer mindenkit, viszont az ezek közötti kapcsolat gyenge. Csupán egyes tagok, véletlenszerűen alakuló ismeretségén keresztül - amikor két személy egyszer már "találkozott" az életben - vannak a fürtök összeköttetésben. Ám bármilyen különös legyen is, a társadalmat e gyenge kapcsolatok fűzik össze. Ebben az értelemben mondják, hogy a fürtöket összekötő gyenge kapcsolatok fontosabbak, mint a fürtökön belüli erősek. A "gyengének" nevezett átkötések közvetítik a pletykát, adnak hírt az eseményekről, ezeken terjed a divat, az új gondolat egyik "fürtről" a másikra. A gyenge kapcsolatok jelentőségére utal a karrier-tanácsadók különös tapasztalata. A legtöbben abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az álláskeresésben a szoros baráti kapcsolat szerepe a meghatározó. A tapasztalatok szerint viszont az állásajánlatok legnagyobb része távoli ismerősökön keresztül jut el a jelöltekhez. Vagyis, fontosabbnak látszik a messze terjedő és nagyszámú gyenge kapcsolatokkal rendelkezni, mint kis fürtre kiterjedő erős kapcsolattal.

A hálózatok - különféle funkciót ellátó pontok, és a közöttük levő kapcsolatok - rendkívül elterjedtek a környezetünkben. Hálózatot alkot az energia ellátás rendszere, vagy színészek ismertsége, de hálózat-szerű működést mutat az Internet vagy az emberi agy is. A tudományos kapcsolatok is tipikusan ilyen hálózatot alkotnak. Jól mutatja ezt, éppen a hálózati kutatásokban is úttörő magyar Erdős Pál nevével összefonódó, az idézettséget és a kapcsolatokat jelző Erdős szám. De hálózatot alkot egy vállalkozói közösség. Az üzlet növekedése - éppen úgy, mint az említett állás-keresés is - a laza, változékony, de létező kapcsolatokon múlik. Hálózatot alkotnak a szerepre váró színészek, vagy az aktív, esetleg éppen parkoló-pályán levő politikusok. A társadalmi és a természeti jelenségek körében egy kapcsolatok megszakadásának többnyire nincs következménye a hálózatra. Amikor azonban már sok pontot kiiktatunk, a rendszerben zavarok keletkeztek, bár a rendszer egy ideig még működőképes. Amint azonban az elemek között fokozatosan kiépülő, vagy leépülő kapcsolatok száma elér egy pontot - az un. billenési pontot -, a rendszer, váratlanul összeomlik, illetve elkezdi hálózatszerű működését. A járvány bizonyos lappangás után akkor tör ki, amikor hirtelen nagyon sokan betegednek meg. Egy közösség úgy válik piaci rendszerré, hogy a sok kis elszigetelt piaci kapcsolat hirtelen összeáll, és átfogja a legtöbb viszonyt.

Az elmondottaknak azért van "hírértéke", mert a tapasztalatok szerint Glóbuszunk hálózatot alkot. Sőt, közelebbről szemlélve látható, hogy Föld hálózatát alkotó elemek, maguk is hálózatok. Hálózatot alkot az ökológiai rendszer, ezen belül az éghajlati rendszer, vagy éppen a helyi természeti környezet. Hálózat-szerű a gazdasági rendszer, és ennek részei, a pénzügyi, a világ-kereskedelemi vagy az infrastruktúrák is hálózatként működnek. És persze hálózatokból felépülő hálózat az emberi kapcsolatok rendszere is. Hálózatot alkotó rendszerek azonban - mint az ökológia, az éghajlat, vagy a gazdaság - a billenési pont által meghatározott újszerű labilitását mutatnak. Ezért lényeges, hogy az emberi társadalmakban, a legkülönbözőbb típusú viszonyok esetén megértsük, és tekintetbe vegyük a hálózati jelleget. Tekintsük például a szexuális kapcsolatokat, amelyek hálózatot alkotnak. Ez a hálózat az AIDS járvány kapcsán került a figyelem előterébe. A billenési pont tetten érhető volt, amikor hosszú lappangás után a közvélemény hirtelen felismerte, ahogy akkor nevezték a "melegrák" járványt. Az AIDS "kezelése" óriási forrásokat igényel minden társadalomtól. A rendelkezésre álló források mennyisége korlátos, míg az, hogy ki kapja a kezelést - a szó szoros értelmében - élet és halál kérdése. A probléma még ennél is szerteágazóbb, hiszen összefügg azzal, hogy a kezelés segít-e megállítani a járványt, vagy sem. Fordítsuk figyelmünket a probléma egyetlen elemére, a "hogyan osszuk el a forrásokat" kérdésre. Az elosztásnak elvileg négy különböző stratégiája lehet: demokratikus (hozzáférés egyenlően és érkezési sorrendben), igazságos, (előnyben részesítve azt, aki önhibáján kívül fertőződött meg), piaci elvek szerint, (az kapja a kezelést, aki fizetni tud érte), vagy racionálisan (azoknak adni, akiken keresztül a járvány megállítható).

Valamennyi szempont védhető és mindegyiknek vannak szószólói. Helyezkedjünk most a racionalitás nem logikátlan álláspontjára, és törekedjünk a forrásokat annak alapján elosztani, hogy visszaszorítható legyen a járvány. Ha a szexuális kapcsolatok hálózata homogén és véletlenszerű, ahol a hálózati pontok egyenrangúak, akkor az elosztásnak is ezt kell követnie. Ám a szociológiai kutatások feltárták a szexuális kapcsolatok un. skála-független jellegét, amely a hétköznapi tapasztalatot mutatja: van, akinek sok partnere van, és van, akinek, csak kevés. A nem-hivatalos rekorder Wilt Chamberlain a NBA Hall of Fame tagja, akinek, - ez némileg csökkenti az adat objektivitását - saját bevallása szerint 20 ezer nővel volt kapcsolata, ami tizenöt éves kora óta napi 1,2 nőt jelent. A skála-független hálózatoknak azonban van egy fontos jellegzetessége: nagyszámú kapcsolatot uraló, kitüntetett hálózati pontokkal rendelkeznek. Ha ezeket a pontokat valamiképpen kiiktatjuk, akkor a hálózat szétesik. Ezért járnak el sok járvány esetén úgy, hogy az embereket - kijárási tilalommal - elszigetelik, vagy a vírus hordozóját - karanténnal - elkülönítik. Ilyenkor a járvány magától abbamarad.

Kik is az AIDS járvány kitüntetett hálózati pontjai? Kezdetben a homoszexuális kapcsolatokon keresztül terjedt. Amióta azonban a terjedésben elsősorban a heteroszexuális kapcsolat a meghatározó, a központi pontok a prostituáltak, és a fiatal sorkatonák. A hálózatelméleti racionalitás tehát azt sugallja: nem az ártatlanul megbetegedetteket kell előnyben részesíteni, hanem az önmagát kevéssé korlátozó szexuális életmódot folytatókat. Ez már önmagban éles vitát válthat ki. A problémát azonban tovább súlyosbítja, hogy a tudományon belül is éles vita folyik arról, vajon a szexuális kapcsolatok hálózata skála-független-e vagy sem. Ettől függ ugyanis az, hogy ilyen módon megállítható-e a járvány vagy sem.

Alig néhány hete áramhiány bénította meg az Amerikát. Az áramszünet egy apró, helyi üzemzavarral kezdődött, majd robbanásszerűen átterjedt az Egyesült Államok és Kanada több államára. Tucatnyi megbénult nagyváros, közlekedési káosz, szükségállapot, sokmilliárd dolláros anyagai kár, mindez annak következménye, hogy az energiaellátó rendszer "átbukott" billenési pontján. Az elektromos rendszert szándékosan úgy tervezik, hogy a helyi hibákat a szomszédos pontok kisegíthessék, így azok észrevétlenek maradnak. Ám miközben a terhelés azokra áttevődik, a többlet-terhelés eléri azt a mértéket, hogy egyre több helyi pont iktatódik ki lavinaszerű meghibásodást okozva, amelynek végén a rendszer összeomlik. Életünket ezért egyre inkább a bennünket körülvevő hálózatok billenési pontjai formálják. Jelentőségüket többnyire csak akkor ismerjük fel, amikor túlhaladtunk rajtuk. Ekkor azonban többnyire már késő: a végzet már elszabadult. Elalváskor még minden a régi volt, reggel pedig idegen világra ébredünk. Tegnap még ismerősök vettek körül, ma ismeretlenek között élünk. Amikor bementünk a hivatalba, a gyárba, a farmra, még minden szép, nyugalmas, egyszerű és megszokott volt. Estére nincs vagyon, megszűnt az állás, és a közösség szétesett. A társadalom túljutott egy billenési ponton. Úgy tűnik, hogy Földünknek is vannak ilyen billenési pontjai, és egyre több jel utal arra, megközelítettük ezeket. A emberiség helyzete egyre inkább a TV-ben gyakran mutatott hosszú dominósorra hasonlít. Ha a sok, egymáshoz kapcsolódó, és szűken elhelyezkedő dominósor bármelyik pontjának, egyetlen elemét - nem is a tudatos rosszindulat - csupán egy vigyázatlan mozdulat, egy véletlen, látszólag lényegtelen változás kibillen egyensúlyi helyzetéből, eldől. De vele dől az emberiséget jelképező hat milliárd kockából álló hatalmas dominósor, megállíthatatlanul.

Vissza a Népszava többi cikkéhez