A legfontosabb, legélvezetesebb és legkínosabb - a szex
Népszabadság - 2004. október 2.
"A férfi és nõ hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettõ mást akar - a férfi a nõt, a nõ a férfit." - ezzel a mottóval kezdõdik Karinthy Frigyes Capillária címû könyve. E különös aforizmáról a kutatások bizonyították, hogy - mint Karinthy oly sok találó megjegyzése - nem csupán meghökkentõ, igaz is.
A szexualitás - amelyet átsző a két nem, az anya és a magzat, a gyermekek és szülők küzdelme - az élők világának legfontosabb, legérdekesebb és gyakran legkínosabb eleme. Talán ez az oka, hogy egy sor társadalomban a szexualitás jelenségét még a felnőttek elől is igyekeztek elzárva tartani. Később megenyhülve "csupán" a fiatalok számára nyilvánították tabunak. Ma már mintha átestünk volna a ló másik oldalára: életünk minden percét átitatja a szex. Ez adja el a termékeket, ez szórakoztat a tv-ben, ezzel igyekeznek felhívni figyelmünket bármire, amit fontosnak ítélnek számunkra. Ehhez képest az átlagpolgár ismeretei többnyire csak a szex "technológiájára" - a "hogyan csináld" típusú know-how-tól, a pornóipar szexatlétáinak fusztrációt keltő mutatványaiig - terjednek ki.
Közben azonban a tudomány - amely a legintimebb jelenséget is górcső alá veszi - a szexualitás egyre meghökkentőbb tényeit tárta fel. Jelenségekről, amelyeket büszkén hittünk az állatoktól megkülönböztető emberi mivoltunk jellemzőjének - mondjuk a hűség - kiderült, hogy ha nem is sokan, de más élőlények is gyakorolják. És sok hagyományosan szégyellnivalónak minősített magatartásformáról - homoszexualitás és maszturbáció - kiderült, hogy meglehetősen elterjedt az állatvilágban. A kérdés ma már inkább az, vajon segíti-e, esetleg éppen ellenkezőleg, nehezíti-e az ember szexuális életét, ha többet és igazabbat tud meg erről a jelenségkörről. Az elmúlt időszakban két olyan könyv jelent meg - Olivia Judson: Kedves dr. Tatiana. (Szexuális tanácsadás mindenféle teremtménynek), Magyar Könyvklub 2004 és Jared Diamond: Miért élvezet a szex? Vince Kiadó 1997 -, amelyek tudományos igényességgel, de olvasmányosan, a természet és az ember szeretetétől áthatva írnak a szexualitás jelenségéről.
"Kedves Tatiana! Méhkirálynő vagyok, és nagyon aggódom. Minden szeretőm bennem hagyja nemi szervét, azután holtan esik össze. Normális dolog ez?" Ilyesfajta levelekre válaszol a mindenféle teremtménynek szexuális tanácsadást ígérő Olivia Judson. A levél, a könyv könnyed és szórakoztató stílusát példázza, miközben bepillantást nyújt a szexualitás élővilágbeli változatosságába. A levélírók - az indiai botsáska hímjétől, aki már tíz hete párzik, és kezd elege lenni az egészből, a narancshátú mézkalauzon keresztül, aki a nőstények mézet szexért üzletét kifogásolja, egészen a kaliforniai egérlányig, aki viszont azt nem érti, hogy bár tüzel, de a szomszéd hím mégis az öreg és ronda feleségét szereti - a tanácsadótól, ahogyan ez illik, megkapják a magyarázatot. E magyarázat többnyire megnyugtató - ezzel más is így van. Néha azonban az üzenet elszomorító: bele kell nyugodni a dologba, elfogadva az életet olyannak, amilyen.
J. Diamond könyve ott folytatja, ahol Judsoné befejeződik. Őt elsősorban az ember szexualitása érdekli. Az állatvilág felől szemlélve az ember szexuális viselkedése - amelyet már jelentősen formált a kultúra - inkább meghökkentő, mint példamutató. Egy kutya például - írja Diamond - visszataszítónak minősítené, hogy az emberek gátlás nélkül szeretkeznek a hónap bármely napján és olyankor is, amikor már olyan idős a nőstény, hogy biztosan nem lehet gyereke. Az meg különösen meghökkentő, hogy ilyenkor bezárkóznak a hálószobába, ahelyett, hogy "barátaik figyelő tekintete előtt tennék ezt, miként minden magára valamit is adó kutya". A szerző végigköveti az emberré válás evolúciós útját, és választ kínál az olyan - talán meghökkentő - kérdésekre: miért nem fejlődött ki a hímeknél a tejkiválasztás, milyen evolúciós irányban változnak a férfiszerepek, miért éppen akkora a férfiak pénisze, mint amekkora, miként játszott szerepet az emberiség fejlődésében a női menopauza, és végül hogyan vált örömszerző funkcióvá a szex?
A két könyvet a témán kívül is sok dolog köti össze: a könnyed stílus, az olvasmányos történetek, a meghökkentő konkrét példák sora. Van azonban még egy fontos összekötő láncszem: ez pedig az evolúció módszere. A természet gyakran sokkoló jelenségeinek láttán az olvasóban megrendülni látszik a bizonyosság: vajon mindezt valóban egy bölcs, jóságos és mindenható lény formálta ilyenné? Ezzel szemben az evolúciós magyarázatok a promiszkuitásra vagy ellenkezőleg, a hűségre, az aktusok hihetetlen gyakoriságára vagy ritkaságára mindig meggyőzőek. Kibomlik előttünk a szexualitás többnyire rejtve maradó szerepe: életünket nemcsak abban a konkrét értelemben köszönhetjük a szexnek, hogy szüleink szexuális kapcsolata adta meg számunkra az élet esélyét, hanem abban az értelemben is, hogy az élővilág evolúciója alapvetően a szexualitás generálta genetikai változatossághoz kötődik. Ami pedig a korábban említett méhkirálynőnek adandó választ illeti, dr. Tatiana, - megértve a levélíró gondját - a különös jelenség evolúciós okára hívta fel a figyelmét: a hímek gyakran a saját életük árán is megpróbálják megakadályozni, hogy más hím megtermékenyíthesse imádottjukat.
