Szapora magyarok
Népszabadság - 2005. február 2.

A Hosszabbodott az élettartam címû cikk (január 5.) a hazai demográfiai helyzetet értékelte. Néhány összefüggésrõl azonban még érdemes szót ejteni. A termékenységi arányszám minden fejlett országban csökkent, Európában a reprodukciós szint alá esett.


Kontinensünk "szaporasági" mezőnyét - az albánok és a törökök mellett - az írek, a franciák vezetik, kettő körüli termékenységi arányszámmal. Viszonylag jól állnak a skandinávok (norvégok: 1,8, svédek: 1,7). Ugyanakkor a déli, forróvérű és katolikus spanyolok és olaszok, már évtizedek óta súlyos problémákkal (1,3 arányszámmal) kénytelenek szembenézni. Mi magyarok saját szomorú (2002-ben ugyancsak 1,3-as) arányszámunkat nézve nemzethalált vizionálunk. Az aggodalomra valóban okot adó adatokat nemzetközi összehasonlításban értékelve azonban meghökkentő kép bontakozik ki. A kelet-európai országok között 1990-ben, az akkori 1,8-as várható születésszámunk volt a legkisebb. De 2002-re - a Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 2004 tanulsága szerint - részben fordult a kocka. Magyarország, a maga gyenge adatával - Románia társaságában - a rendszerváltó országok élén található! A várható születésszám mindenütt - a csehektől, lengyelektől egészen az oroszokig és az ukránokig - 1,2-re zuhant. Különösen szembeszökő volt a csökkenés az újraegyesülést követően Németországban. A volt NSZK területén a trend az európai tendenciákat követte, míg a volt NDK-ban zuhanásszerűen csökkent a születészsám. Mindez arra utal, hogy egyebek mellett a rendszerváltás is hozzájárult a visszaeséshez. A demográfiai programok ezt nem hagyhatják figyelmen kívül .