Egy szolid közép keresése
Népszava - 2012. december 1.


A természetben, a technikában és a társadalomban előforduló rendszerek viselkedése többnyire egy logisztikus - eldőlő S-alakú - növekedési és egy hullámszerű oszcillálós függvény szuperpozíciójából tevődik össze.


A fejlődési folyamat kimenetele attól függ, vajon a növekedési görbére "ráülő" hullám-függvény amplitúdója csökkenő-e és így stabil végállapotba juthat a rendszer, vagy növekvő, amely összeomláshoz vezet. Ennek tükrében a 2014-es választások tétje nem az, hogy a jobboldalt felváltja-e a baloldal, esetleg valamilyen harmadik oldal, és ezzel egy másik értékrend, egy másik elit juthat döntési helyzetbe, vagy minden marad a régiben. A tét az, hogy társadalmunk az összeomlás felé sodródik-e tovább, vagy a "normalitáshoz" visszatérve, egy európai, "szolid közép" győzelmével és térnyerésével stabilizálódik.

Az "szolid közép" lényegének megértéséhez választ kell adnunk a "mi nem a közép" kérdésre. A válasz ugyanis nem a triviális. Többnyire két álláspont közötti felező-pont által kijelölt pozíciót gondoljuk középnek. Ez azt sugallná, hogy aki a "középet" megcélozza, az a közösségben megfogalmazódó nézetek valamiféle átlagát hirdeti meg. Ám, aki a középre igényt formál, annak nem egyszerűen egyenlő távolságra kell magát pozicionálnia a megfogalmazódó uralkodó politikai nézetektől. A közép nem abban különbözik a fennálló politikai irányzatoktól, hogy az átlagukat hirdeti. Még csak nem is abban, hogy a közös részüket - azt, ami mindegyikben megvan - fogalmazza meg célként. A szolid közép megkülönböztető sajátossága - legalább is itt ma Magyarországon - hogy a meglevőktől eltérő, új víziót hirdet.

A szolid közép víziója - bár maga a szolid kifejezés a szolidáris, a liberális és a demokratikus fogalmakból képzett fogalom - nem a fellelhető politikai filozófiák absztrakt érték-rendszerének keverékét tükrözi vissza. A szolid közép abból indul ki, mi is az ország és a társadalom legfőbb gondja, mi zavarja a polgárokat leginkább, miben reménykednek. Bár úgy tűnik, az Európához fűződő viszony ma megosztja az embereket, a szolid közép számára éppen az európaiság jelenti a meghatározó referencia-pontot. Európa a szolid közép számára azt jelenti: lehetőséged nyílik elérni mindazt, amire képes vagy, a körülötted élők társak és nem ellenségek, felelős vagy magadért, de segítségre is számíthatsz problémáid megoldásához, jogaid vannak, amit senki nem vonhat kétségbe, de te épp így tiszteld mások jogait. Ha pedig konfliktusod van, előbb kérdezz, majd tárgyalj, és végül, köss kompromisszumot, a közös problémák, csak közösen oldhatók meg.

Ez nem azt jelenti, hogy középen mindenki ugyanúgy gondolkodik, még csak azt sem, hogy ugyanazokat az értékeket hirdeti. Mindannyian kicsit máshova helyezzük a hangsúlyt: van, aki az egyenlőséget, van, aki a szabadságot, van, aki a testvériséget (értsd, a nemzetet) hangsúlyozza. Van, aki a szabadság tereit bővítené és van, aki nagyobb rendet szeretne. Van, aki több államot akar, van, aki szerint kevesebb is elég. A közép kínálta kompromisszum nem ezek számtani átlaga. Ellentétben Orbán Viktorral, aki erős államot ígér, a szolid közép, felelős államot - átlátható intézményeket, ellenőrizhető döntéshozókat, beszámoltatható képviselőket és főként a törvények hatalmát - hirdeti.

A szolid közép a polgárokat vezérlő értékeket nem tekinti kibékíthetetlenül szembeállónak, de tisztában van azzal, a hétköznapokban ütközhetnek. Az érdekütközéseket nem söpri a szőnyeg alá, hanem a demokrácia intézményeit működtetve, a beleszólás lehetőségét mindenki számára megteremtve biztosítja, hogy a vitában kikristályosodjon egy mindenki számra elfogadható és mégis működőképes megoldás. A vezérelvű mozgalmak számára a megoldások triviálisak, csak parancsba kell adni azokat. A szolid közép inkább a megoldáshoz vezető, és demokratikus vitával szegélyezett útra összpontosít. Tisztában van a különféle megoldásokkal együtt járó előnyökkel és hátrányokkal, a hozzájuk kapcsolódó - többnyire kedvezőtlen - mellékhatásokkal. Ezért állítja vissza a hatásvizsgálatok szerepét és a demokratikus egyeztetést az érdekcsoportokkal.

A szolid közép tekintetét nem a múltra szegezi, hanem a jövőre függeszti. A jövőt az európai értékrend rajzolja elénk, ám a hazai válaszokat mindig a konkrét helyzethez igazítja. Van, aki úgy véli, hogy a megoldás a kevesebb adó, a kisebb állam, a több szabadság, mások meg a több szolidaritásban, nagyobb egyenlőségben, gondoskodóbb államban hisznek. Dönteni azonban konkrét helyzetben egy konkrét társadalmi összefüggések között kell, ahol előbb a problémát kell tisztázni, mielőtt mindenki előjön a saját értékrendszeréből levezetett, és egyedül üdvözítőnek vélt megoldásával.

A szolid közép nem hisz abban, hogy van olyan politikai irányzat, amelynek mindig igaza van, és abban sem, hogy létezhet egyetlen, minden körülmények között hatékony megoldás. Alapvetően pragmatikusan tekint a problémákra: a teendőket nem az értékekből, hanem az adott helyzetből vezeti le. A megoldást nem a különböző mozgalom hagyományaihoz, nem egyik vagy másik politikai irányzat értékeihez, hanem a problémák természetéhez illeszti. Van, amikor a szabályozás segít, és van, amikor a dereguláció. Van, hogy a pénzügyi megszorítás kényszeríti ki a változást, és van, amikor a támogatás növelése ösztönzi azt. Van, ahol a növekvő egyenlőtlenség a probléma, és van ahol a teljesítmény-különbségek "szőnyeg alá söprése".

Természetesen akár jobb vagy baloldalion, vagy éppen középen vagyunk a mai helyzetben három alapvető problémára kell egyidejűleg választ adni: a magas adósság, a lassú növekedés és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek. Ezekre, a dolgok természeténél fogva nincs biztos, gyors, fájdalommentes megoldás. Ez azt jelenti, nem lehet ezt a három - nemcsak Magyarország, hanem Európa, sőt a világ legtöbb országa számára alapvető - problémát egyik vagy másik politikai irány szemszögéből megoldani. Ugyanakkor nem lehet pusztán várni arra, hogy ezek a problémák maguktól elmúlnak, vagy akár csak enyhülnek. Középen lenni ezért határozott és bátor cselekvést jelent.

A szolid közép - eltérően a jobb-, a bal-, vagy egyéb lehetséges oldalak kizárólagosnak tekintett és kompromisszumot elutasító értékorientációjával - alapvetően pragmatikus. Ez nem azt jelenti, hogy ne volna sajátos érték-irányultsága. Ám nem egyik vagy másik értéket tekinti iránytűnek, hanem a racionális problémakezelést és az érintettekkel való valóságos párbeszédet. Abból indul ki: semmit ne akarj az emberek helyett megoldani, amit ők jobban tudnak, de sehol ne hagyd magukra az embereket ott, ahol maguktól képtelenek megoldani a felvetődő problémákat. Itt és most ma Magyarországon alapvetően egy ilyen új szolid közép megszerveződésében bízhatunk csak. Ez azért van, mert senki nem birtokolja egyedül a megoldás receptjét, azt csak közösen alkothatjuk meg. A közösen megalkotott megoldás ugyanakkor létrehozza a megfelelő támogatottságot is, amellyel nemcsak a választás nyerhető meg, de a végrehajtás is megalapozható.

A szolid közép térnyerésének ugyanis a választások megnyerése csak szükséges, de nem elégséges feltétele. A szolid közép feltételezi, hogy a polgárok a választásokat követően továbbra is aktívan részt vesznek választott képviselőik, és a kinevezett vezetők ellenőrzésében. A polgár ugyanis nem pusztán az a személy, aki a választáson szavazhat és ezt meg is teszi. A polgár az, aki tudatában van: az államot ő tartja el, és minden kiadásért - végső soron - ő állja a cehhet. Éppen ezért tartja - az "adót, csak beleszólásért" elv jegyében - elidegeníthetetlen jogának, hogy maga döntsön, kik és mire fordítják adóját. De még ez sem elég: ezen túlmenően is folyamatosan körmére néz azoknak, akiket választott, vagy akiket kineveztek, hogy helyett és nevében döntsenek.

Vissza a Népszabadság többi cikkéhez