A termelés légiesülése
FigyelőNet - 2001. szeptember 9.


Az anyagi termelés növekedése szükségképpen beleütközik a földi fizikai korlátokba, az információgazdaságban ezzel szemben a növekedés jószerivel korlátlan. Az átalakulás mégis ellentmondásokkal terhes.

Csodaszámba ment a XX. század elején, ha valaki 30 éves korára milliomos lett. Az 1990-es években a multimilliomossá válás már trend.

1900 táján elképzelhetetlen volt, hogy egy cég működésének 10. éve előtt elérje a milliárdos bevételt; egy vállalkozásnak több évtized erőfeszítésébe került felküzdeni magát az iparág vezetői közé. A kilencvenes években sok cég - amelyek egy része az ezredfordulót követő válságszerű visszarendeződés során eltűnt ugyan, de némelyikük ugyancsak a trendhez tartozóan ma újjászületik - szinte egy csapásra sokmilliárdos forgalmú és tőkeértékű vállalattá vált.

Száz évvel ezelőtt a piacot az ember biológiai létének újratermeléséhez szükséges termékek alkották. A század végén az egyre növekvő információs igényt elégítik ki, huzalon, kábelen, mikrohullámon, esetenként az űrből.

Iparági csoportok az információtartalom szempontjából

ELSŐDLEGES IPARÁGAK
  • Az információ "termelői"
  • Termékeik információtartalma igen magas, átlagosan 50-70 százalékos

  • A szórakoztató ipar, az oktatás/képzés, a kultúra, a művészetek, a kutatás és a fejlesztés, a híriparág (tévé, rádió, újság), a hirdetésiparág (PR, befolyásolás, véleményformálás), a statisztika, (adatgyűjtés, adatbázisok készítése), a bank és a pénzügyi szolgáltatások, az úgynevezett emelt szintű információs szolgáltatások sorolhatók ebbe a körbe. Kedvenc együttesünk CD-lemezének mindössze 10 százalékát alkotja az anyagár.

    MÁSODLAGOS IPARÁGAK
  • Az információ közvetítői, felhasználói és átalakítói
  • Termékeik információtartalma átlagosan 30-50 százalékos

  • Az információt átvivő rendszerek (hálózatok és eszközök), a biztonsági iparágak (közrend, biztonság, biztosítás), az egészségügyi iparág, a kis- és nagykereskedelem, a környezetvédelem, az irányítás (az igazgatás a nagypolitika és az önkormányzatok szférájában) tartoznak ide. A mobiltelefon vagy a PC esetén a hardver ára már legfeljebb 20-30 százaléka a szoftverének.

    HARMADLAGOS IPARÁGAK
  • Az anyagi termékek előállítói
  • Az információtartalom alacsony, de emelkedik, már 10-30 százalékos

  • A hagyományos iparágak - mezőgazdaság, bányászat, élelmiszeripar, fogyasztási cikkek előállítása, tartós használati cikkek, gyógyszeripar, autóipar és hasonlók - sorolhatók ide. A Coca-Cola árában, a hirdetések és a márkanév részarányaként, ma már 40-50 százaléknyi az információ. Egy Levis farmernadrágnál 35-40 százalékos, míg a Calvin Kleiné már 60-70 százalékos ez a ráta. A Disney és a McDonalds esetében a márkanév súlya meghaladja a 60 százalékot a tőkeértékben.


    Súlypontáthelyezés

    A XX. század hajnalán a gazdaság súlypontja valahova a mezőgazdaság és a feldolgozóipar határterületére esett, még az akkor legfejlettebb országokban is. Egy átlagos vállalat vezetője így határozta volna meg, mit csinál: nyersanyagból és részegységből kémiai és fizikai megmunkálási technológiával anyagi termékeket állít elő. A század végén a gazdaság legdinamikusabb ágazatainak cégei e kérdésre azt válaszolták volna: információból információval információt állítanak elő, és azt a globális hálózatokon bárhová eljuttatva, bárkit informálnak.

    A megelőző századfordulón, 1900-ban az akkori Dow Jones indexet alkotó 12 vállalat közül 10 az alapanyagiparban tevékenykedett. Csupán egyetlen cég, a General Electric képviselte a jövőt. Ötven évvel később az indexet alkotó több mint egy tucat vállalat fele már (anyagi) szolgáltatásokkal, és magasan feldolgozott termékek létrehozásával foglalkozott. További ötven év elteltével, 2000-ben pedig a 30 vállalat közül csupán 3 számított a hagyományos értelemben alapanyag-termelőnek, ám azok is magas információtartalmú termékeket és szolgáltatásokat állítottak elő. Az információgazdaság térnyerését, majd "hatalomátvételét" jól jellemzi, hogy a foglalkoztatottak meghatározó része ma már az információs szakmák valamelyikében dolgozik, s ezen ágak fejlődnek a legdinamikusabban.

    Az anyaggazdaságnak megvan a maga logikája. Az új termék vagy szolgáltatás kifejlesztéséhez szükséges erőfeszítés eltörpült az újraelőállítás, vagyis a gyártás erőforrás- és tőkeigényéhez képest. A jövőt ugyan már évszázadok óta a feltalálók álmodták meg, de valóságosan a termelést folytató vállalkozók alkották meg. Nem a gondolat felmerülése, hanem annak szükségletet kielégítő termékké formálása és piaci elterjedése mozgatta a fejlődést.

    A feltalálás üzletté vált. A firenzei városi tanács annak idején szabadalmat adott hajóemelő művéért Brunelleschinek, s ezt követően mindenkinek, aki ezt alkalmazta, fizetnie kellett a feltalálónak. Ettől kezdve a szellemi értékek szervesen beépültek a termékbe, sőt piaci termékké váltak. Ford sikere nem az autó találmányához, hanem a termelés technológiájához kapcsolódott.

    A XX. század hajnalán az anyagok átalakításán alapuló ipargazdaság egyre gyorsulva vette birtokába az egész glóbuszt. Néhány évtizeden belül a mezőgazdaság szerepe visszaszorult.


    A vasúttal érkezett a változás

    Az ipar ilyen gyors térnyerésének egyik legfontosabb mozgató ereje a vasút volt. A vasút egyrészt egész iparágakat hívott életre, leginkább a kohászatot és a gépgyártást. De hatása még ennél is forradalmibb volt.

    A vasút egységesítette a szükségleteket, és létrehozta a kontinensnyi méretű piacot. Ezzel megteremtette a tömegfogyasztás lehetőségét, egyben a termelés igényét. Maga után vonta a gazdaság és az élet legtöbb területére kiterjedő szabványosítást. Megkövetelte a kommunikáció kiterjesztését, hiszen a vasút csak biztonságos kommunikáció mellett volt működőképes.

    Végül, a vasút létrehozta az országos méretű, hierarchikusan szervezett, utasításokkal irányított, mégis hatékony vállalat modelljét, amely a legtöbb vállalat mintája lett a XX. században. A vasút tehát a század első évtizedeiben a fogyasztó jól meghatározható anyagi igényét kielégítő, szabványosított tömegterméket jutatta el a világ minden részébe.

    Az évtizedek során a termékek lassan "átitatódnak" információval. A prototípus létrehozása, a termelés, a hirdetés, majd márkává formálás egyre több információt igényelt. A hozzáadott értékek előállításának folyamatában fokozatosan visszaszorult az anyagok részaránya és nőtt az információé (lásd például a hardver-szoftver arány megfordulását a számítógépek árában).

    Ezzel párhozamosan a fogyasztásban is csökkent az anyagi elem szerepe, az információ rovására. Az információs termékek túlsúlyra jutásával döntően módosult a gazdaság szemlélete. A termékek előállításánál a termelés (a kifejlesztett első példány sorozatban történő újraelőállítása) és a disztribúció költségei radikálisan lecsökkennek.

    Ellentétben tehát az anyagi termeléssel, amikor a prototípust követően az egyes termék előállításához és a fogyasztóhoz való eljuttatásához hatalmas anyagi ráfordítás volt szükséges, az információgazdaságban a nagy ráfordítás a termék első előállításakor merül fel. A másolás (a termelés) és a disztribúció (a fogyasztóhoz való eljuttatás) költségei meglehetősen alacsonyak. Az információ gyakorlatilag korlátlanul megsokszorozható és felhalmozható.

    A fentiek fényében napjaink gazdasága az információtartalom szempontjából három fő csoportba osztható: az információt előállító (elsődleges), az információt közvetítő, felhasználó és átalakító (másodlagos), illetve a hagyományos (harmadlagos) iparágak csoportjára.

    Korlátok nélkül

    Az anyagi termelés növekedése - mint azt az 1970-es évektől tapasztalhatjuk - szükségképpen ütközik bele a földi fizikai korlátokba. Az információgazdaságban ezzel szemben a növekedés jószerivel korlátok nélkül folytatódhat. Mentes a környezetet szennyező kibocsátásoktól (bár már tapasztalhatjuk az erkölcsöket "szennyező" hatását), olcsón előállítható szolgáltatásai eljuttathatók szinte mindenkihez a Földön.

    Az átalakulás mégis ellentmondásokkal terhes. A számítógép ablak a világra, amely minden ember előtt kitárja az emberiség eddigi történelme során létrehozott szellemi kincseket. Hozzáférhető, elsajátítható, élvezhető, felhasználható mindaz, amit eddig "összehordtunk". Ez alapvetően megváltoztatja a fejlődés feltételeit.

    A korábbi évszázadokban a társadalmak dinamikáját három tényező határozta meg: az információhoz való hozzáférés esélye, az (anyagi) gazdaság fejlesztésére rendelkezésére álló tőke mennyisége, valamint az elsajátítás motivációja. A nyugati civilizáció robbanás-szerű fejlődését a tudományos ismeretek egyre gyorsabb elterjedése, a tőkefelhalmozás magas aránya, és a protestáns etika motivációs hatásai együtt eredményezték.

    Napjainkban azonban mindenki számára hozzáférhetővé válik a közös információs kincs, s a tőke immár globálisan keresi hasznosulását. Az egyetlen tényező, amely a fejlődés dinamikáját meghatározza: milyen mértékben motivált a fiatal generáció elsajátítani a tudományos és a műszaki ismeretet? Versenyelőnyt élveznek azok a társadalmak, amelyekben a társadalom nagyobb aránya törekszik a gazdaság és a tudomány műveléséhez szükséges ismeretek megszerzésére.

    A magyar társadalom e tekintetben ellentmondásos helyzetben van. Beékelődünk az erős motivációjú távol-keleti társadalmak és a lassan erodálódó protestáns értékrendszerű, ám gazdag Nyugat-Európa közé. A legnagyobb kérdés, képesek vagyunk-e megőrizni a korábbi évtizedek alatt megszerzett jó alapot a képzésben. A negatív forgatókönyvek legsúlyosabb változata, hogy a teljesítményorientáció, a tanulási képesség és hajlandóság visszaesik, s a tőke - amely a fegyelmezett, magasan képzett, szorgalmas, motivált munkaerőt keresi - elkerüli hazánkat.

    Vissza a FigyelőNet többi cikkéhez