Szolidaritás


Globális krízis – így értékelte A. F. Rasmussen dán miniszerelnök a dán újság karikatúrája kiváltotta tiltakozást. Tucatnyi halott, több száz sebesült, felgyújtott követségek, bojkottált vállalatok és megszakított diplomáciai kapcsolatok. A kommentárokban sokféle vélemény kapott szót, a felháborodástól, és a dühtől kezdve, az értetlenségen, és megütközésen keresztül, az elhatárolódásig és a megnyugtatásig. Talán egyetlen érték nem kapott elegendő hangot: a szolidaritásé, Dánia és a dán polgárok mellett. Nem könnyű ma dánnak lenni, folyamatosan szembesülni a világ jelentős részének jól látható gyűlöletével. S a dologban az a legszörnyűbb, hogy az egyszerű dán polgár nem érti az egészet. Mi köze neki ahhoz, hogy egy újság, amelyet vagy olvasott, vagy nem, leközöl egy karikatúrát, amely – miután jobban megnézte – valóban sértheti mások nemcsak jó-ízlését, de szentnek tekintett szimbólumait. Az Ő országában egyidejűleg érvényes a tolerancia, a szólásszabadság és a vallásszabadság. Személyesen nyilván Voltaire-rel ért egyet, aki gyakran idézett mondatában azt üzente egy politikai ellenfelének: „Uram, én megvetem önt nézeteiért, de életemet adnám, hogy hirdethesse”. Van azonban valami, ami nem pusztán dán belügy, ami egész Európára tartozik.

Dánia jelképe mindannak, ami a legjobb, a leghaladóbb, és legértékesebb Európából. Jelképe a minden elnyomott melletti polgári kiállásnak. A dán király, az üldözött zsidók melletti szolidaritásul kitűzte a sárga csillagot. Lehet, hogy a tüntetők szemében ez ma bűnnek számíthat, de a király, az egész nemzetét képviselve, éppen így felvette volna a turbánt is. Dánia jelképe a korrupció nélküli, és tisztán működő társadalomnak, amely egész Európa, de megkockáztatom, az egész világ, különösen pedig a tüntetők országai számára nyújthatnak példát. Jelképe az elesettekkel való szolidaritásnak. Jó volna ha tudnák azok, akik most Dánia ellen tüntetnek, hogy a dánok, - Európa északi felével, a svédekkel, norvégokkal, és a finnekkel, valamint a hollandokkal együtt - jóval többet segít a világ elesettein, mint a világ bármely más országa. Jelképe a szorgalomnak, és a polgárok által maguknak alkotott szabályok tiszteletéből fakadó gazdagságnak. Az ország még véletlenszerűen sem hozható kapcsolatba más nemzetek, gyarmatok kizsákmányolásával. A dán jóléti államot polgárai saját maguk teremtették. Példát adtak ezzel mindenki számára, - nekünk itt Kelet-Közép Európában és bárkinek szerte a világon - hogy gazdagságot nem a természeti kincsek, nem is a nagy népesség, csakis az okosan kialakított és működtetett intézmények teremtenek.

Ezért sajnálatos, hogy a mai hangzavarban nem hangzik eléggé hangosan azok hangja, akik szolidaritást vállalnak Dánia és a dán polgárok mellett. Ezt tenni nem csupán emberi és polgári tisztesség kérdése. Ezt diktálja a jól felfogott érdek is. A tüntetők, és az őket tüzelő vallási és politikai vezetőik haragját ugyanis, ne legyenek kétségeink, nem igazán a karikatúra váltotta ki. A düh, és fenyegetés sokkal inkább irányul az Európát valóban naggyá tevő értékek – a szólás- és vallás-szabadság, az egyén tisztelete, a tolerancia, a ráció - ellen.

Vissza a gondolatokhoz, vázlatokhoz